2010. január 26., kedd

breezerman


-Mellékes körülmény lenne?
-Fel nem foghatom, miért ekkora probléma ez? Csak azt jelenti, hogy régebben élsz. Tényleg nem izgat, ki, hány éves, amíg jól érzem magam vele. Törvényszerű ez? Az, hogy csak a tükörnek hiszel és elfelejted, mit érzel, hgy megszűnsz érezni is, mert majrézol a külsőd miatt. Erről van szó? Az öreg szinonimája a nevetséges? Mit tartogat számodra az élet, ha nem tudod átélni a szerelmet? Velem ez nem történhet meg...
-Senkivel sem történehtne meg!

2010. január 19., kedd

identity


- Neve?- morogta a hájas nő.
- Juncus.
- Születési neve?
- Sóri Mici... vagyis Dina. Sóri Edina.
- Anyja neve?
- Sárkány.
- Apja neve?
- Z.
- Testvére van?
- Van.
- Mi a...
- Hannibal Lecter.
- Megbánta, amit tett? - volt valami bájos a hangjában, annak a nagydarab, goromba, szakállas nőnek...
- Nem, nem és nem, nem, nem bánok semmit.
- Edit Piaf. - mintha egy kis mosoly ült volna ki az arcára... De nem, az nem lehet. Utána minden elsötétül és mikor már újra magamhoz tértem, egy férfi ölelt. Nagyon erősen.

2010. január 6., szerda

dusty chest


Nyálbuborékok és szemrángás. Emlékek egy ládában, fenn a padláson. Szú rágta, az egerek és a por sem kímélte. A nyakamban lóg a kis aranykulcs, tökéletes. Kattan a zár, felnyitom és az emlékek sikoltva folynak ki belőle. Az alján egy papír. Megfakult, halovány írás, lelkemig ható súlyos teher. ,, Álmodj szép dolgokról, békés lankákról, fűtől zöldellő lugasokról, a bennük lévő korhadó fákról, az alattuk merengő padokról és a rajtuk ülő emberekről."

2010. január 3., vasárnap

Flitterek az asztalon


Az anya már az asztalnál ül, és kávéját issza, mikor a légiesen sovány gyereklány besurran a szobába, hogy helyet foglaljon a dúsan terített asztal mellett. A formák szemünk láttára érnek meg, mintha gyümölcsök lennének. Az anya feketeruhás tömege mégjobban kiemeli a szőke gyerekfej csillogását. Kamarazene ez, titkos fények felragyogásával. Gyerekkorunk tündérvilágára kell emlékezni...

my exhibition


Ha az autó az Avenue de l'Opérán szalad a Nagyoperaház felé, a sok merőleges utca közt jobbra a Rue Thérèse nyílik, abból pedig alig néhány lépésnyire a Rue des Moulins. Itt áll a 6-os szám alatt egy keskeny, háromemeletes, aranycirádás erkélyes ház, melyben bordély települt. Röviddel a megnyitás után sokat jártam ide, sok képet festettem itt, a különböző Marcelle-ekről, Gabrielle-ekről és Rolande-okról.

Háttal álló fiatal táncosnő félalakja, két kezével éppen jobb vállán megerősíti a pántot. Mozdulata szinte zenei ritmusú. Arca magabiztosnak látszik, háta erősen dekoltált. A pasztellkréta kékeszöld tónusban fürdeti meg a fiatal alakot, egyik színt sem engedi tisztán érvényesülni, és mégis érezzük a ,, festett világ", a színpadi élet eredendő, mély színességét.

Három csónak a lucskos partra vontatva, csak mögöttük pezseg a tenger megtörő, zöld tajtéka. A kép előadása izgatott, a formákat pasztózusan, szálkás ecsetvonalakkal alakítja. A szemlélet ezúttal nem vidám.

Az ecset gyorsan jár, pontosan rakja fel az arc fényeit és sötét árnyait. A nagy egységet megőrzi. A korall fülbevalóból csak az egyik csillan meg, a másikat a szénfekete haj takarja. A legyezőt tartó bal kéz se látszik. A csend elborítja a jelentéktelen részleteket,.