Nyálbuborékok és szemrángás. Emlékek egy ládában, fenn a padláson. Szú rágta, az egerek és a por sem kímélte. A nyakamban lóg a kis aranykulcs, tökéletes. Kattan a zár, felnyitom és az emlékek sikoltva folynak ki belőle. Az alján egy papír. Megfakult, halovány írás, lelkemig ható súlyos teher. ,, Álmodj szép dolgokról, békés lankákról, fűtől zöldellő lugasokról, a bennük lévő korhadó fákról, az alattuk merengő padokról és a rajtuk ülő emberekről."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése