Vissza kell szoknom a fésülködésre!

Ott a göncöl, nézd!

Pisti, ezt élvezted volna!

Kint voltam a mezőn, és spéci távcsövekkel végig néztem a holdfogyatkozást, láttam a Szaturnuszt és egy űrállomást végig haladni az égbolton. Már ismerem a legfontosabb csillagképeket, és egyszer majd elmondom, mi melyik. Volt egy férfi, csillagász. Nagyon sok érdekes dologról mesélt. Van egy könyv, amit el kell olvasnod neked is! Tényleg tetszett volna neked...

A kedves embereket szeretem, a jó illatokat is szeretem, és a kedvencem a kedves, jóillatú ember!

Lizzie Borden fejszét ragadott,

s negyvenszer anyjára sújtott.

Amikor meglátta mit tett,

apja is kapott negyvenegyet.

vér wasabi mango biznisz igazolás rend hormontartalmú készítmény este

ének, jazz, haj, Pisti, turi, fogyókúra, paradicsom, bankkártya, Cipi, varrógép, humor, csipke, Oroszország, 3. padsor, november 18, Pilisborosjnő, barát, Hugo Boss, vívás, őszinteség, 16

ez voltam Esztinek 2 és fél éve

még nem tudok utálni

Sosem vagyok a jelenben. A jövőm a múltban, a múltban a jövőm, a jelenem elveszett.

Mozi

Sötét alkony

Piros cédulák

Pénz csörgés

A kávéházak tükrén bámuló arcok

Szikrázó villanydrótok

Zenés pince

Kifestett lányok

Katonák

Fáradt katonák

az ihlet az fontos dolog...

nekem nehéz úgy írni, hogy ne bántsak meg senkit, és főleg ne azt akinek szól, az amit írok. de én nagyon igyekszem majd most...már hetek óta gondolkodom, azon hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. szóval van egy tény. "lopják az életemet". vagy legalábbis a bejegyzéseimet, a posztolt zenéimet, a hapax legomenonjaimat és a gondolataimat. ezzel még így nincs is baj, lopjad édes! megtanultam önzetlenül adni, és hagyom is. engem csak az zavar, hogy te ennél biztosan értékesebb ember vagy, saját gondolatokkal, érzésekkel...

keresd magad!

sokkal érdekesebb lenne a blogod és te is, ha ismernéd magad!

most jön egy paradoxon, mert ezektől szép az élet... senkisem ismeri magát, de legalább azt mondjuk, hogy igen. és elfogadjuk magunkat. ez olyan dolog, mint mikor az ember rájön, a szülei nem okosabbak nála. nem ők a mindentudók. aztán mindenki rájön, hogy magára van utalva és egyedül van, csak a díszleten múlik, hogy hogyan tálalja az élet. de ettől válik erőssé az ember. ez már nem vág teljesen ide, sőt...

de ennek ez a lényege.

ma reggel azután rájöttem, hogy semmi sem változott, ellenkezőleg, minél nagyobb és minél érettebb vagyok, a szerelmem velem együtt nőtt. Ma már azt is megértem, miért hitt engem gyerekesnek, de hogy el tudott felejteni, az még ma is fáj. Az arcát élénken magam előtt látom, és tudom, hogy senki mást nem tudnék így megőrizni magamban. De már sehol egy pillangó, és nem csonkítom magam, nem hagyom, hogy fájjon...

Speak low when you speak love
Our summer day withers away too soon, too soon
Speak low when you speak love
Our moment is swift, like ships adrift, we’re swept apart, too soon
Speak low, darling, speak low
Love is a spark, lost in the dark too soon, too soon.

I feel wherever I go
That tomorrow is near,
Tomorrow is here and always too soon,
Time is so old and love so brief
Love is pure gold and time a thief.

We’re late, darling, we’re late,
The curtain descends, everything ends too soon, too soon.

I wait, darling, I wait,
Will you speak low to me, speak love to me and soon...

I wait, darling, I wait,
Will you speak low to me,
Slow to me, oh please,
Just don’t say no to me
Let it flow to me, slow to me
Soon

Jó volt ez a nap. Estére hulla lettem, de megérte, nagyon is. Önzetlenül adtam, adtam, adtam és remélem mindenkinek jól esett.

Yes he looked like you but I heard love is blind...

93.

Ha kikapcsolom a zenét, sebezhetőnek érzem magam.

,,Akkor még nem tudtam, hogy a világ egyik legjobb jazzénekese a tanárom, de talán jobb is így, mert valószínűleg nagyon izgultam volna. Ma már persze tudom, és ezzel nem vagyok egyedül: maga Al Jarreau mondta egy magyarországi duettjük után, hogy Gábor egyike a világ négy legjobb jazzénekesének. Egy hang után felismerhető, meleg hangszín, érzelemdús előadásmód és csak a legnagyobb hangszeres előadókra jellemző improvizációk - ez mind Gábor ismertetőjegye, de igazából nem akarom címkékkel illetni, hiszen ennél nekem sokkal többet jelent az ő művészete."

El fogok pusztulni, bele kell pusztulnom ebbe a siralmas bolondságba. Így, így, és nem másképp fogok elpusztulni. Rettegek a jövő eseményeitől, nem önmagukban, hanem hatásukban. Borzadok a gondolatra, hogy valamely, bár csak a legközönségesebb történés is, fölrázza tűrhetetlenül izgatott lelkemet. Tulajdonképpen nem a veszélytől félek, hanem csak annak kikerülhetetlen hatásától, a rémülettől. Ebben a zaklatott, ebben a szánalmas állapotban, érzem, előbb-utóbb eljön az idő, amikor életemet és eszemet egyszerre kell elveszítenem valami kétségbeesett küzdelemben a vad fantommal, amelynek neve: félelem.

Son coeur est un luth suspendu;

Sitot qu'on le touche il résonne.

Először erőfeszítést tettem, hogy lerázzam a lélek e lidércnyomását. Erélyesen jártam, gyorsabban, mindig gyorsabban, végre már futottam. Őrjítő vágyat éreztem hangosan kiáltani. Minden következő gondolathullám új félelemmel borított el, mert jaj! megértettem, nagyon megértettem, hogy gondolkozni az én helyzetemben annyi, mint elveszni. Mégegyszer gyorsítottam lépteimet. Az impulzus óhajjá nő, az óhaj kívánsággá, a kívánság ellenőrizhetetlen vágyakozássá, s a vágyakozás cselekedetté válik.

Jammin'

Játékra, szabadságra született. Az érti igazán, aki ismeri a szokásait, nyelvét, kifejezéseit. Aki tudja és érzi, hogy értelem és érzelem van benne. Olyan sokoldalú, sokszínű, hogy mindenki találhat benne szeretnivalót.JAZZJUNCUS.

i don't remember this corner...

Nem változom. Megjátszom a boldogságot, meg ezt azt. A siker nem az enyém, mert nem arra születtem. De már megtanultam jól érezni magam!

All the things I invented in this life they are bad,

They are nice but they're all too good for you.

You don't deserve all the things I have said,

And I'm sorry, so Friday I'll be dead.

Pilinszky János megmondta, de én nem bírom a versszakokat

Senkiföldje egy csecsemő szeme! E puszta és lakatlan égitesten, e csillagpuszták roppant és kietlen fönnsíkjain kallódva egyedűl, hogy vissza többé soha ne találjak, úgy eltünök, örökre felelőtlen! Gyönyörűek az első hajnalok a sivatagos kopár levegőben! És gyönyörűek ők, a reggelek, s az emlék nélkül rámmerengő alkony. Mint kisfiúk szive a tengerparton, szökött szivem megáll és megdobog!
Ki tudja hány nap-éj, amíg fölérek a lüktető pupilla kráterére, s szállva alá a feneketlen mélybe, a megszállott sötétre érkezem, hol visszatarthatatlanúl nyomúlnak, csak egyetlen kis idegen is át ezer tolong, időtlen búcsuzóban, mióta világ a világ, tenger tolong, örökös visszatérők, forró reményben és reménytelen, örök didergők benn az elevenben, ezer halott egyetlen idegen! Itt kérdheted majd bölcs skolasztikádat, egy tű hegyén hány angyal férhet el? Itt tenger sors egyetlen egy helyen, és ezer év egyetlen idegen, s ezer szive egyetlen dobbanásnak!

Élő itt hosszan bizony nem időzhet, elárulják halandó zajai. E rettenetes csönd se elegendő egyetlen élőt elnémítani.
Már távozóban, épp hogy odavésem a meleg űr falára a nevem. Ha netalán egyszer közébük állnék, megkeresem majd és emlékezem.
Künn már az éj. Csecsemők éjszakája. Megismételhetetlen nyugalom. Álom, mely lassan engem is elaltat. A kicsinyek nagy álmát alhatom. Ha valahol, itt mindent elfelejtek, míg ide is majd megjön a világ, a zűrzavaros expedíció, hozva házanépét és vagyonát, a szutykos és a vad szomoruságot, a szeretőit és a szenvedélyt,
mindazt, mi eddig is nyomoruság volt, a semmiséget hozza mindenért! Hoz kismadarat ketrecben és majmot,
csodálkozhatsz a zajos meneten, majd szétszednek és megismered őket, én gyűlölöm őket, mert ismerem.
Elhagylak akkor szép sivatagom, nem várhatom be üldözőimet! Kezdődhetik előlről bujdosásom, keserűségem kapkodva siet. Az első csillag! - ezt is ismerem, hányódtatásunk zord íródeákja, Épp akkor lát meg, mikor búcsuzunk.
Először nézel a mi éjszakánkba.

Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Ma éjjel mezítláb indulok innen el, kavics karcolja talpam, combomon borostyán kúszik fel.

Ha a férfi és női nemiszerv egy mágnes, akkor ki a negatív és ki a pozitív?

ez már az Élet?

Felhasználnék egy álmot vagy egy dzsinnt vagy egy kívánságot, hogy visszatérjek arra a helyre, ami sokkal egyszerűbb ennél.

Alhatnék még, ha úgy tennénk, mintha semmi se történt volna, és akkor azt gondolnám, hogy mi még folytatjuk.Ez a legnehezebb történet, amit mondtam valaha, hogy nincs szerelem, dicsőség, vagy remény.

Túl erős érzelmekkel nem lehet jó verset írni.

Majd én azt tudom, hogy kit szeretek, te csak ülj a fenekeden és érezd magad kiszolgáltatottul, vagy csak tegyél úgy mintha...

számvetés

Arra gondoltam, kéne csinálnom egy számvetést. Nem érkeztem el fordulóponthoz (?) és nincs új év, de jól esne. Szóval 2011 van, lassú tavsz. 71 bejegyzés, dalok száma megszámlálhatatlan, és még mindig jazzjuncus. Még mindig nem tudok Ella Fitgerald és Billie Holiday között dönteni, lehet, hogy nem is kell. Értéktárgyaim: fél nyelvvizsga, egy zongora, egy testvér, egy pár szülő, egészséges nagyszülők. 171 centi vagyok ( bár 173nak érzem magam). épp világosbarna/sötétszőke, szinte természetes. A testem bővült egy lyukkal és megfosztották a manduláimtól, viszonylag emberi színem van és átlagosan ápoltnak mondható vagyok. Fontossági sorrend változatlan.

Azt hiszem kamaszkori érzelmi hullámaim sokaságából és változékonyságából lassan, de biztosan haladok kifelé.

patti austin lenyűgöz, oi va voi elvarázsol, dj krush megnyugtat, erik sumo band életben tart, esperanza spalding átlát rajtam.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

how high the moon

http://www.youtube.com/watch?v=azwgp-IdidM&feature=related

,,Amikor a lenyugvó nap fényében hazafelé tartottam, majdnem elgázolt egy katonai teherautó. Ekkor kerültem életemben legközelebb a halálhoz. Amikor másnap reggel megnéztem a kalendáriumot, kiderült, az veszélyesnek mondta a Patkány irányába való haladást, márpedig a bolt éppen abban az irányban feküdt. Engem csakis az elnökkel kapcsoaltos jelek érdekeltek, és ez a figyelmeztetés elkerülte a figyelmemet. Ebből rájöttem arra, milyen veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik. Ezért ilyesféle kérdésekre nem keresünk választ: Mi lesz, ha életem végéig egy olyan férfi foglalkoztat, aki sohasem fog közeledni hozzám? Milyen elviselhetetlen lesz akkor a gondolat hogy azért, mert örökké csak az elnök foglalkoztatott, sohasem éreztem az élet jó ízét, nem láttam igazán azokat a szép helyeket, ahol jártam. Ha viszont kiverem őt a gondolataimból, nem lesz-e nagyon sivár az életem? Akkor biztosan olyan leszek, mint az a táncos, aki gyermekkora óta gyakorol egy táncot, amit sohasem fog előadni."

Nem lehet elvonatkoztatni ettől

Néztem egy párnát, láttam a szálak közötti kis réseket. És aztán másra gondoltam. Fekete a mák és a hímzések is a párnán. Azt akarom, hogy a fekete szín körül forogjon az életem.

Nem bírok aludni. Régen járt már ennyi minden egyszerre a fejemben. A fekete cipőkről, Csijóról, a tetoválásról, a hajamról, Japánról. Most minden itt van, ebben a nagy ürességben. Mikor írhatnékom támad, akarva-akaratlanul ! jut az eszembe. Reflex. Először azt hittem, hogy már csak mosolygok, pedig nem. Az egyik szemem sír a másik nevet. Rájöttem, tudom mit akarok és kivel. Szóval várok.

krumplipüré körül forog a világ

Ahelyett, hogy apa arra tanítana: ne játszak az étellel, versenyt hirdet a vasárnapi ebéd alatt. Ház építés krumplipüréből.

a legnagyobb félelmeimet lefestem.

hogy hova teszem a képeket, még nem tudtom.

1882

Az üstökös

Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

álomnapló

még nem volt hatalmas, de már kiállt a köldököm. vérzett az orrom és nem kaptam levegőt. órákig a földön feküdtem. nagymama mellettem ált, és azt mondta "még csak az orrod vérzik, de majd ha tényleg elkezdessz vérezni, akkor a lelkedet vetéled el először". aztán sok ismerős arc. előtte még egy ismeretlen ház, és meleg a kocsiban. a hátsó részen egy baba, elvileg a testvérem. látom hogy melege van, ezért leveszem a kabátját. fogom és nézem. nem beszél, de mintha mondaná hogy gyereket várok...

és egy hídon állnánk, fújná a szél a hajad, megkarmolnálak, aztán felszállnék egy villamosra és hazamennék arra gondolva: a lovakat legalább lelövik.