örök emlék köszi andris

Lila ruha, tűsarku, szép smink, tartós haj, Pilisborosjenőn, kis hó. Fruzsi taxiba száll és azt mondja: andr...a taxis befejezi..elbasztam..jó ötletem volt..de nem jött a vége..picsába bocs!

Tehát taxiba száll, túl fűtött erotikával és csak vörös édes borra vágysz.

Eddig ok?

Az a lényeg hogy a taxis valahogy érzi, tudja, hogy kodály körönd, Andris-lak.

Te nem tudod miért, de elárulom...kapaszkodj. Én mondtam meg neki.

Nehéz feladatom van jelen pillantban. De meg van. Én a bor mámorban, alsónadrágban, verseket írok papiruszban...vagy -ra -rá.

Van egy csákó a fejemen. Eltudtad képzelni?

Mert csak akkor írom tova.

Én az alkohol mámortol kiállok a párkányra és szavalok, pl. szomszéd a szaromat nyomd szét.

Mikor megjelensz te, a taxival.

Kiszállsz a taxiból, hajad még mindig rendben, taft hatás. Körülötted a hó olvad, annyira kívánod a bort.

Feljössz Bandi-lakba.

Ahol kiszedsz az ablakból és azt mondom, nincs bor.

De már nagyon kívántad a dolgot.

Kérded: András magánál van világháló?

Felelek: Van.

Feljösz facebookra és megböksz.

Méltóság van a háznál

:)

kiskiflik ide vagy oda, ami nem megy, azt nem kell erőltetni (nóri). Nincs bennem rossz érzés, vagy házipor. Ha akar valamit, hív. Nem érzem magam hülyén vagy hülyének. Nem vagyok se mérges, se csalódott, se szerelmes, egy nagy SE vagyok. és most imádom ezt az állapotot. jó éjszakát!

észre kéne vennem a problémáimat? meg kéne beszélnem másokkal. őszintének kéne lennem magammal. de ha elmondom másnak, gyengébbnek tűnök majd, azt pedig nem akarom. megtartom magamnak és nem veszek róla tudomást, így olyan mintha nem is lenne. Aztán majd egyszer kiborul a bili. Nem akarok megbántani másokat, nem akarok megint hülyeséget csinálni és nem akarok rossz benyomást kelteni. Törvényszerű, hogy az a bajom ami van, és az kell ami nincs. Utálom ha valaki ennyire megszeret. Ebben semmi kihívás sincs.

A csendességed lassan megöl. Kihozod belőlem a rosszat, rosszá teszel. Ez velem lesz és vissza fogod kapni. A sós bőröd valahogy keveredik az enyémmel, és talán teljesen össze is fonódik. Nem ez az ami aggaszt, ez az amit nem értek, ez az amit nem tudok nem érezni, ez az amit nem tudok megmutatni. Tegyük fel, hogy a hit megrendült. Te megtévesztessz, ébren hagysz, és várod a napot, amikor kétségbeesett és zavaros leszek, távol tőled. Már kezdődik.. nem érdekel, hova kell menni.

nincs több emlék, nincs több mocsok, nincs több házipor, nem dolgozik már a kémia, nem kell változni, csak halkan élni.

ilyenkor mindig elégedetten húzom magamra a takarót és sóhajtok egy mindent elárulósat.

tevékeny szerelem?

passzív szerelem?

nem kell a szerelem

jó ez így

Ha két hétig kómában fekszel, akkor eltoljuk két héttel a születésnapodat?

Először négynek láttam, aztán egyé mosódott.

Bíznom kéne magamban, mégis tele vagyok kétségekkel.

Még 19 és fél nap.

Csütörtökön telefonáljak időpontért.

Haragszom rájuk!

Szemetet levinni, szennyest ledobni!

A kevesebb mindig több.

!נמש

vetkőzz, egyél, tanulj!

Felnőttem és most igyekszem jóvá tenni azt, amit 2 éve elhalasztottam. Idén lemondok a karácsonyi ajándékról és inkább odaadom az erre szánt pénzt, annak a kisfiúnak, aki most rászorul. Mert nem tudnám elviselni, ha még egy nagyszerű ember, akit régebben nap mint nap láttam meghalna.

Van Isten vagy nincs isten?!

Múlthéten a temetőben minden valósnak, igaznak tűnt. Most, először. Föld, virágok, mécsesek, és a fejfa, Ádám nevével. Elfogadtam és tényleg csak a hűvöstől reszkettem és könnyeztem. Elfogadtam, de nem tudom megbocsátani a jóistennek(?) vagy az ördögnek (?). Kész lennék alkut kötni; meghalnék, ha cserébe senki, soha többé nem halna bele a rákba!

Napközben feketét hordok, de estére mindig rózsaszínbe öltözöm.

No matter how hard you resist it, it never rains when you want it to, you humble me Lord, I'm on my knees empty, you humble me Lord, please forgive me

Ugyanúgy érzek, mint 2 éve! Nem gondoltam volna; azt hittem, majd begyógyul ez a seb is, mint a többi, de tegnap este mégis olybá tűnt, hogy soha nem fog... Tizenhét, sőt már tizenöt évesen is elmondhattam, hogy van, volt valaki akit már sosem fogok utálni, ölelni, visszahozni. Volt valakim, aki felé már sosem változnak az érzéseim, és még mindig hiányzik, ugyanannyira, mint aznap, mikor itt hagyott engem, életem végéig. Súlyos szavak ezek, de érte, tényleg feladnám az életemet, nem azért hogy őt visszahozzam, hanem hogy én lehessek ott ahol most Ő van és újra érezhessem!

Hiszem hogy ő egy angyal, és tegnap este velem volt.

Már tudom, hogy számomra a szerelem nem egy érzés. Van a szerelem és van (volt?) a pisti!

Ez nem azt jelenti, hogy még mindig pisti, vagyis szeretem, csak egyszerűen még ez nincs befejezve. Beteljesületlen! Nem leszek én már pisti az Istvánba! Csak kell egy jólcsengő outro a mi történetünknek.

Ehhez a mérhetetlenül sok boldogsághoz én kevés lennék?

kallódó emberek

Kiülök a hátsókertbe egy nagy bögre kávével, Arthur Miller-el, Woody Allen-nel és Örkény Istvánnal. Senkinek nem veszem fel a telefont! Most tényleg ezektől a könyvektől várom, hogy megmentsenek!

én te ő mi ti ők

Néha jobb lenne nem megtenni. Talán jobb lenne továbbra is nem köszönni, egymással szemben ülni és csak némán flörtölni. Ha már ismeri az ember a másikat, köszönni kell, amit követezetességének - önmagának- köszönhetően elvár. Vagy jobb lenne, ha elfelejtenénk egymás nevét, egy "átbulizott" éjszaka után, mindenki eltűnne a másik életéből, és nem kutatná fel külömböző közösségi portálokon. Persze az ember lányát jó érzéssel tölti el az ilyen. De élvezem mikor az ismeretlen azt mondja megbízik bennem, vagy megkérdezi mit hozhat inni, amire reflexből válaszolom, hogy nem kérek semmit, de köszönöm. Nem hagyja ennyiben, felszólít, ha kérek valamit, azonnal szóljak! De nyilván nem kérek semmit, külömben már elsőre is megmondtam volna hogy hozzon egy vodka-ananászt! De vajon a buszont kötött ismertség több boldogságot és kihívást rejt mintha csak a néma flörtnél maradtunk volna?

III. giccses és magányos

Reggel korán elindulok. Jó kislányhoz illően udvariasan elköszönök, nem hozok senkit sem kellemtlen helyzetbe. Elviszem a két szállításra jelentkezőt Budapestre. Otthon lézengek, nem gondolkodom. A fiú keres többször is, üzen, hogy látni szeretne, bujkálok előle. Végül megint beadom a derekam. Jó vele, jó nagyon. Éjjel azt mondja, sellő vagyok, és lerajzol, halfarokkal, körülöttem a tenger és a tengerben felém úszó férfiak. Pihenek a sziklán, csábítóan mosolygok, síkos pikkelyeim zöldesen-ezüstösen csillognak, hosszú, hullámos hajam körbeölel, farkammal, amelyet a tengervíz nyaldos, lustán intek, de a férfiak nem érnek el hozzá. Viharba kerülnek és megfulladnak. A kezemben tartom a képem. Nem szólok semmit. Szép vagyok rajta, giccses és magányos. A fiú hajnalban, ahogy szokott, hazamegy. Megy a szárazföldre, ahova én nem követhetem, mert elpusztulnék: halfarkam kisebesedne, vérző csíkot húzna a forró homokon, kiszáradnék, és nem lenne erőm visszajutni a tengerhez.

Hiányzik valami csattanó, bosszú, le kéne zárni a történetet, de nem tudom, mit tegyek. Aztán úgy lesz vége, amilyen az egész viszony volt: némán. Buliba megyek, ahová őt hiába várjuk: az egyes születésnapja van, családi ünnep. Telefonál, hogy jön már, indul, amint lehet, amint nem lesz már feltűnő, hogy lelép, várjak rá, nagyon szépen kéri, ez az utolsó ilyen alkalom. Az egyes születésnapját nem ronthatja el, pont a szülei előt nem csinálhat botrányt. Nem mondok semmit. Leteszem a telefont. Körülnézek és ledobom az uszonyokat, halfarok helyett a lábam is megteszi, magas sarkú, zöldesen csillogó strasszos szandálban. És már látom is, ahogy közelednek felém a férfiak, nem állják most útjukat a fene dühös hullámok. Mert nem vagyok hableány.

Vége

Utálom az piaszagú férfiakat! Még akkor is ha a szerelmem vagy ha az apám az!

Közebeékelődés

Nincs jobb dolgunk, mint egy tizenötezres vacsora fölött, arról beszélni, hogy nem állunk jól anyagilag.

II.

Tetszik nekem, de elérhetetlen, és ez elbizonytalanít. Ő pedig laza. Fess. Sármos. Dohányzik. Sokat tudok róla. Az egyes előtti barátnőjét én vigasztaltam, amikor egyes miatt szakított vele. Nem akárki. Zenél. Minden ujjára kaphat egy lányt. Mégis engem akar - legalábbis titokosan. Jó a csókja, lehengerlő, őszinte. Beszél szex közben: most lehet egy nagyot élvezni, azt mondja. Kinyit bennem egy kaput, engedélyt ad. Rajong és titokban tart. És mintha ez az ellentmondás gerjesztené, nő benne is a feszültség, de nem lép, hanem a szex lesz egyre szenvedélyesebb, hiszen minden alkalom lehet akár az utolsó is. Ő búcsúzik, én ellenállok, aztán megadom magam. Ez kell neki, ez a kételkedés, ez a hatalom. Tanulom ezt. Én vagyok a külső nő. Lépes méz. Bámulom. csillog a szeme. Kicsi a keze. Matat rajtam, siklik a keze. Csúszós vagyok. Sajgok belül.

Közeledik az autó felé a sötétben. Alvást színlelek. Besuttog az ablakon. Csak pisilni jött ki, meg egy cigire, azt mondta bent. Visszamegy gyorsan a házba. Szeretnék sírni, de nem megy. Szégyellem magam, dühös is vagyok, röhögnék is az egészen. Nem tudok szólni hozzá. Nem tudok beszélni erről, se másnak, se neki. Engem nyom a titok, csak az enyém, megnémít, mert ha elárulom, tisztességtelen leszek, nem állok ki mellette, nem teszem meg, amit kér. Elemi érdekem lenne pedig, hogy a titok kipattanjon.

Így aztán benne ragadok, a saját mézem csal lépre, a senki földjén, a fehér Skodában, éjszaka.

Folyt. köv...

I.

Éjszaka, nyár. Fehér Skoda áll a nyaraló előtt. Benne fiatal lány, aludni próbál. A nyaralóban a barátai. Elférne ő is bent, de nem képes bemnni. Egy fiúra vár.

A lány én vagyok. Kettes számú barátnő. Ő és az egyes bent vannak. Azt mondta, kijön még, ha elalszik mindenki. Várom is, meg nem is. Legszívesebben itt sem lennék. De itt vagyok. Jöjjön ki. Ne jöjjön ki. Mondja meg az egyesnek, hogy mostantól velem jár. Azt ígérte, megmondja neki. Azért jöttem el erre a bulizós hétvégre. Nem tette meg. És nem, most nem mehetek el, azt mondta, az nagyon feltűnő lenne, az egyes már úgyis gyanakszik.

Kívülről nézem csak, kívül vagyok. Titkom van, nekem titkom van, vele. De ez nem segít. Menthetetlen kisebbségi érzéssel bámészkodom, lebzselek a hétvégi társaságban, úgy érzem, illetéktelen vagyok, s ezt mindeki látja rajtam. Azt hiszik, hogy rászálltam, hogy el akarom venni a másiktól, pedig ő akarja ezt, én menekülnék, de mindig megállít. Az utolsó pillanatban, amikor már éppen elszakadna a szál, megint jelentkezik, megint megígéri, megint levesz a lábamról.

Mert ő egy nagydumás lovag. Ő volt az első, akivel beszéltem, kibukott belőlem, mi történt. Ő meg megvigasztalt. Egészen hajnalig. Nem tervezte ezt ő sem, így alakult. Kicsit sírtam, dühöngtem, megfogta a kezem, megsimogatta a hajam, aztán már meg is puszilt, sétálni indultunk. Azt hittem, ennyi volt, mondtam is neki, tudom hogy barátnője van, hát ne csináljunk ebből nagy ügyet. De ő jelentkezett megint és megint és megint. Éltem az életet, nem beszéltem. Reagáltam. Peregtek az éjszakák. Arra eszméltem, édesanyám szóvá teszi, felhoztam valakit -ki volt az? S akkor elkezdtem többet akarni. Döntsön. Azóta megy ez a csiki-csuki.

folyt. köv...

3 éve nem történt semmi

Minden megváltozott, a barátságok, a külsőségek, a környezet. Újra kellett értelmeznem a barátság fogalmát, ezek már nem azok mint régen, nem olyan intenzív és szeretetteljes, a legjobb barátaim is már csak a barátaim. És a szerelem sem olyan mint régen, mostanában már leginkább semmilyen... csak szenvedés! És bármennyire is próbálok felejteni, egyre csak erősebb lesz bennem a vágy, igen, vágy, nem pedig az érzelem.

Love is a loosing game!

Kedvesem!

Aztán jöttél te, és attól fogva hozzád akartam tartozni. Pedig tudtam, hogy neked saját hozzátartozóid vannak, hogy az ember nem tartozhat egyszerre annyi mindenkihez, de mégis. Te voltál mindig mellettem az üres szék. Nem tartozol hozzám, nekem tartozol, kiegyenlíthetetlenül. Magaddal!

http://www.youtube.com/watch?v=k8kddyBZEhM

Merülj el a how insensitiv dallamaiban, oltsd le a villanyt és sírj a sötétben, amikor már hányingered lesz magadtól, hányjál és folytsd bele magad a hányásodba!

ezek csak szavak...

Van az a féle ember, aki kívánja, hogy a szavak mögött legyen tartalom, de 2 és fél év után már ő is csak üres szavakkal dobálózik azzal akit SZERET. És ha nem félne ennyire az újtól, akkor lenne valakije, aki komolyan gondolná azt, amit mond és szeretné; kisbetűvel, őszintén. De nem mer kockáztatni, pedig bölcs és tudja, hogy kockázat nélkül nincs győzelem.

Frusztrálóan megfejthetetlen az ilyen ember.

De most csak ez az egy féle embertípus jár a fejemben.

Persze idővel minden változik!

miért nem lehet minden fekete-fehér, teis én is, a gondolataink és az érzelmeink is, miért nem lehet az élet egy hosszú kalkbrenner mix? annyira ki vagyok. ilyen kifejezés nincs, de nem tudom máshogy kifejezni. szarul vagyok, de néha azt hiszem, hogy boldog vagyok. a kék bogyók miatt. az erősebb kékek miatt.

Ha egyetlenegy képet örökíthetnél meg életedben, mi lenne az?

megnéztem, ezt a filmet, és tudtam, hogy nem kéne, mert megint szerelmes leszek...bekövetkezett. most meg nem merek elaludni, mert nem akarok szerelmeset álmodni, annál fájdalmasabb kevés dolog, van. megpróbálm rászoktatni magam a "soha ne mond, hogy soha" életszemléletre.

nem kellett volna megnéznem ezt a filmet.

Működik az élni és élni hagyni elve, konkrétan nem érdekel engem ki kivel hál, ki kicsoda, az ember a lényeg!

feminizmus

elfogadhatatlan és leginkább felfoghatatlan, hogy egy nőn, rúzsos férfi száj hagyjon nyomokat, de azt megértjük, hogy egy férfi arca tele legyen rúzsos csóknyomokkal.

anyagyilkos! apagyilkos! testvérgyilkos! öngyilkos!

legszívesebben belédrúgnék, fogkrémet nyomnék rád és veled mosnék fogat, de nem így lesz. mindketten porcicák leszünk mire belédrúghatnék, fogkrémet nyomhatnék a testedre és veled moshatnék fogat. nem egyszerű emberből porcicává lenni...

papírházak, kártyavárak, eljön az ősz és oda lesznek.

Nem vagyok hajlandó egy citrommal beszélgetni!

költőiszabadság

Ennyi csak mi tudható: feledni kell, s feledve lenni jó!

breezerman

-Mellékes körülmény lenne?

-Fel nem foghatom, miért ekkora probléma ez? Csak azt jelenti, hogy régebben élsz. Tényleg nem izgat, ki, hány éves, amíg jól érzem magam vele. Törvényszerű ez? Az, hogy csak a tükörnek hiszel és elfelejted, mit érzel, hgy megszűnsz érezni is, mert majrézol a külsőd miatt. Erről van szó? Az öreg szinonimája a nevetséges? Mit tartogat számodra az élet, ha nem tudod átélni a szerelmet? Velem ez nem történhet meg...

-Senkivel sem történehtne meg!

identity

- Neve?- morogta a hájas nő.

- Juncus.

- Születési neve?

- Sóri Mici... vagyis Dina. Sóri Edina.

- Anyja neve?

- Sárkány.

- Apja neve?

- Z.

- Testvére van?

- Van.

- Mi a...

- Hannibal Lecter.

- Megbánta, amit tett? - volt valami bájos a hangjában, annak a nagydarab, goromba, szakállas nőnek...

- Nem, nem és nem, nem, nem bánok semmit.

- Edit Piaf. - mintha egy kis mosoly ült volna ki az arcára... De nem, az nem lehet. Utána minden elsötétül és mikor már újra magamhoz tértem, egy férfi ölelt. Nagyon erősen.

dusty chest

Nyálbuborékok és szemrángás. Emlékek egy ládában, fenn a padláson. Szú rágta, az egerek és a por sem kímélte. A nyakamban lóg a kis aranykulcs, tökéletes. Kattan a zár, felnyitom és az emlékek sikoltva folynak ki belőle. Az alján egy papír. Megfakult, halovány írás, lelkemig ható súlyos teher. ,, Álmodj szép dolgokról, békés lankákról, fűtől zöldellő lugasokról, a bennük lévő korhadó fákról, az alattuk merengő padokról és a rajtuk ülő emberekről."

Flitterek az asztalon

Az anya már az asztalnál ül, és kávéját issza, mikor a légiesen sovány gyereklány besurran a szobába, hogy helyet foglaljon a dúsan terített asztal mellett. A formák szemünk láttára érnek meg, mintha gyümölcsök lennének. Az anya feketeruhás tömege mégjobban kiemeli a szőke gyerekfej csillogását. Kamarazene ez, titkos fények felragyogásával. Gyerekkorunk tündérvilágára kell emlékezni...

my exhibition

Ha az autó az Avenue de l'Opérán szalad a Nagyoperaház felé, a sok merőleges utca közt jobbra a Rue Thérèse nyílik, abból pedig alig néhány lépésnyire a Rue des Moulins. Itt áll a 6-os szám alatt egy keskeny, háromemeletes, aranycirádás erkélyes ház, melyben bordély települt. Röviddel a megnyitás után sokat jártam ide, sok képet festettem itt, a különböző Marcelle-ekről, Gabrielle-ekről és Rolande-okról.

Háttal álló fiatal táncosnő félalakja, két kezével éppen jobb vállán megerősíti a pántot. Mozdulata szinte zenei ritmusú. Arca magabiztosnak látszik, háta erősen dekoltált. A pasztellkréta kékeszöld tónusban fürdeti meg a fiatal alakot, egyik színt sem engedi tisztán érvényesülni, és mégis érezzük a ,, festett világ", a színpadi élet eredendő, mély színességét.

Három csónak a lucskos partra vontatva, csak mögöttük pezseg a tenger megtörő, zöld tajtéka. A kép előadása izgatott, a formákat pasztózusan, szálkás ecsetvonalakkal alakítja. A szemlélet ezúttal nem vidám.

Az ecset gyorsan jár, pontosan rakja fel az arc fényeit és sötét árnyait. A nagy egységet megőrzi. A korall fülbevalóból csak az egyik csillan meg, a másikat a szénfekete haj takarja. A legyezőt tartó bal kéz se látszik. A csend elborítja a jelentéktelen részleteket,.