Ma valamiért hangosabban ketyeg az órám! Nagyon meg vagyok ijedve! Érzem, hogy ha átgondolom rendesen akkor majd megnyugszom, de akkor is fájdalmas látni, hogy mennyi minden nem fog már megtörténni, mennyi embert nem fogok tudni már szeretni... mennyi ember nem fog már engem szeretni.  Uj időknek, uj dalaival.

az élett jobb meztelenül

Büszkeségem alapjait most betonozom és mivel a legjobb cementet használom, ezért: le van szarva! Képes leszek most felülemelkedni önmagamon. Számolok majd tízik, amiből lehet, hogy 1000 lesz, de megéri. És nem esem bele a saját csapdáimba, nem lesz újra pisti, nem lesz bizony! Én leszek, mögöttem a hegyekkel, alattam a kavicsokkal előttem az ismeretlen víz és nem érdekel, hogy hideg, belemegyek, megerőszakolom magam, többször, egymást után. Rossz lesz, mert a hegyeket ismertem már és a kavicsok is csak annyira nyomják a talpam, hogy az elnézhető, de én azt akarom, hogy jobb legyek, ha legközelebb szárazföldre vetődöm.

kívánság lista

Régen írtam már ide, de azt hiszem nem kell mentegetőznöm, ez az én blogom és valószínűleg magamnak írom! Nincs szükségem "visszatérő" bejegyzésre, mert ura vagyok a helyzetnek, tudom merről jöttem, mi történt és merre tartok. Az egyetlen ok amiért írok, hogy késztetést érzek és próbára akarom tenni a chit/karmát/univerzumot, szóval ami ott van mindehol és intézkedik.
Az elmúlt 20 évemre (ami nem sok) visszanézve el tudom mondani magamról, hogy mocskosul szerencsés vagyok. A következő 20 évre előre nézve, pedig bízom abban, hogy rájövök a dolog nyitjára, arra, hogy ez vajon tényleg csak úgy jár-e vagy, amikor úgy érzem, hogy "én ezért tettem" az valóban úgy van-e...
A lényeg: időről-időre szoktam kívánságlistát készíteni magamnak, néha leírom egy lapra, néha csak a telefonomba, néha csak átgondolom és elképzelem. És működik! Mióta az eszemet tudom vágyom valamire/valakire és képes vagyok megállni, nagylevegőt venni és KÍVÁNNI. És bejön. Mostanra már számos beteljesült vágyam van, amikkel hálásak vagyunk egymásnak. Igen, mert én hálás vagyok, magamnak, a sorsnak, az életemnek, az embereknek akik belejönnek az arcomba és sodornak tovább, a hétfő reggeleknek, a fejfájásoknak, a hosszú vonatútaknak, mindennek ami átfut az életemen. És valószínűleg ez fordítva is működik a sors hálás az én hálámért (goranga), mert megajándékoz.
És úgy tűnik nincsenek határok, ha szerelmet kívánok, megkapom, ha húszezrest, megkapom, ha erőt, megkapom. És ami a legszebb az egészben, hogy magamtól kapom meg ezeket, nem anyukámtól, nem a Jézuskától...
Szóval a lista végtelen és mindig újraformázható, persze óvatosnak kéne lenni, hogy mit kívánok és igyekszem is. Most hirtelen átfutott rajtam, hogy mennyire irónikus, hogy ezt a blogot pont egy nagy szerelem kapcsán kezdtem el írni, amit egyáltalán nem kívántam, csak a pofámba jött és beszartam tőle. 
Itt a listám, ami általában változik, legjobb esetben, ugye kihúzódnak róla dolgok, hozzáírok, de van hogy lekerülnek róla dolgok, mert változom, váltznak az érzéseim, az értékrendem:

önállóság
tehetségem kamatoztatása
macbook 
albérlet
dr szexi
sote
egészség a családnak
az igazán fontos barátok magamhoz tépőzárazása
több türelem
éretebb viselkedés
új edzőcipő
szép bőr
meglepetés
munka és pénz
utazás
...

Baromi sokáig írhatnám még a listát de az az igazság, hogy felidegesít, hogy képtelenség rendszerezni. Vannak benne tárgyak, érzelmek, emberek... van ami nagyon komoly és van amit csak viccnek szántam eleinte és van ami folyamatosan változik. Például a türelmet folyamatosan tanulom és azt hiszem sokkal türelmesebb vagyok most, mint egy éve vagy 3 hónappal ezelőtt. Ugyan ez van az önállósággal. Az "utazás" túl tág, de szívesen mennék Indiába és szívesen mennék haza is.  Egyszer írtam egy listát, valami olyasmi címmel, hogy "amit a következő 5/10/20? évben szeretnék csinálni", - aznap amikor ezt a listát megírtam pont találkoztam a pistivel - és olyan tételek voltak rajta: hogy 1millió könyvet elolvasni, TZvel fesztiválozni, Marussal összeköltözni, Woody Allennel filmet forgatni... most több nem jut eszembe, de az a helyzet, hogy ezek pl nem jöttek be. ismerem magam, és biztos, hogy soha nem fogok 1millió könyvet elolvasni, a TZvel már sehova nem megyek, mivel családapa lett időközben, és Marus lenne az utolsó ember akivel összeköltöznék! Valószínűleg akkor még nem volt tudatos a kívánságlista gyártás vagy azzal, hogy frissen Pisti kezébe került elszívta az összes esélyt, beleférkőzött és az utána lévő 6 évet blokkolta!
Amúgy baromi érdekes az ember,  most,  hogy tanulok róla élettanilag, anatómialag meg mindenhogy, de inkább most arra gondolok, hogy már rég nem jár a fejemben ennyit ez a gyerek, de akárhányszor eszembe jut a blog, vagy idejövök vagy elkezdek írni, szóval bármit olyat teszek vagy gondolok, ami akkor indult el amikor megismertem, vagy összefügg vele, egyből ő ugrik be. Pedig már nem úgy vagyok mint régen, leginkább sehogy nem vagyok

vele

kapcsolatban.

Legszívesebben felírnám a listámra, hogy pontot tenni a dolgok végére vele kapcsolatban, és itt azon van a hangsúly hogy PONTOT A VÉGÉRE, nem pedig pontot, fel, az i-re. De nem akarom, hogy bekebelezze a listámat is!