2010. október 25., hétfő

No matter how hard you resist it, it never rains when you want it to, you humble me Lord, I'm on my knees empty, you humble me Lord, please forgive me

Ugyanúgy érzek, mint 2 éve! Nem gondoltam volna; azt hittem, majd begyógyul ez a seb is, mint a többi, de tegnap este mégis olybá tűnt, hogy soha nem fog... Tizenhét, sőt már tizenöt évesen is elmondhattam, hogy van, volt valaki akit már sosem fogok utálni, ölelni, visszahozni. Volt valakim, aki felé már sosem változnak az érzéseim, és még mindig hiányzik, ugyanannyira, mint aznap, mikor itt hagyott engem, életem végéig. Súlyos szavak ezek, de érte, tényleg feladnám az életemet, nem azért hogy őt visszahozzam, hanem hogy én lehessek ott ahol most Ő van és újra érezhessem!
Hiszem hogy ő egy angyal, és tegnap este velem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése