Felnőttem és most igyekszem jóvá tenni azt, amit 2 éve elhalasztottam. Idén lemondok a karácsonyi ajándékról és inkább odaadom az erre szánt pénzt, annak a kisfiúnak, aki most rászorul. Mert nem tudnám elviselni, ha még egy nagyszerű ember, akit régebben nap mint nap láttam meghalna.

Van Isten vagy nincs isten?!

Múlthéten a temetőben minden valósnak, igaznak tűnt. Most, először. Föld, virágok, mécsesek, és a fejfa, Ádám nevével. Elfogadtam és tényleg csak a hűvöstől reszkettem és könnyeztem. Elfogadtam, de nem tudom megbocsátani a jóistennek(?) vagy az ördögnek (?). Kész lennék alkut kötni; meghalnék, ha cserébe senki, soha többé nem halna bele a rákba!