A csendességed lassan megöl. Kihozod belőlem a rosszat, rosszá teszel. Ez velem lesz és vissza fogod kapni. A sós bőröd valahogy keveredik az enyémmel, és talán teljesen össze is fonódik. Nem ez az ami aggaszt, ez az amit nem értek, ez az amit nem tudok nem érezni, ez az amit nem tudok megmutatni. Tegyük fel, hogy a hit megrendült. Te megtévesztessz, ébren hagysz, és várod a napot, amikor kétségbeesett és zavaros leszek, távol tőled. Már kezdődik.. nem érdekel, hova kell menni.