Nem bírok aludni. Régen járt már ennyi minden egyszerre a fejemben. A fekete cipőkről, Csijóról, a tetoválásról, a hajamról, Japánról. Most minden itt van, ebben a nagy ürességben. Mikor írhatnékom támad, akarva-akaratlanul ! jut az eszembe. Reflex. Először azt hittem, hogy már csak mosolygok, pedig nem. Az egyik szemem sír a másik nevet. Rájöttem, tudom mit akarok és kivel. Szóval várok.