nekem nehéz úgy írni, hogy ne bántsak meg senkit, és főleg ne azt akinek szól, az amit írok. de én nagyon igyekszem majd most...már hetek óta gondolkodom, azon hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. szóval van egy tény. "lopják az életemet". vagy legalábbis a bejegyzéseimet, a posztolt zenéimet, a hapax legomenonjaimat és a gondolataimat. ezzel még így nincs is baj, lopjad édes! megtanultam önzetlenül adni, és hagyom is. engem csak az zavar, hogy te ennél biztosan értékesebb ember vagy, saját gondolatokkal, érzésekkel...
keresd magad!
sokkal érdekesebb lenne a blogod és te is, ha ismernéd magad!
most jön egy paradoxon, mert ezektől szép az élet... senkisem ismeri magát, de legalább azt mondjuk, hogy igen. és elfogadjuk magunkat. ez olyan dolog, mint mikor az ember rájön, a szülei nem okosabbak nála. nem ők a mindentudók. aztán mindenki rájön, hogy magára van utalva és egyedül van, csak a díszleten múlik, hogy hogyan tálalja az élet. de ettől válik erőssé az ember. ez már nem vág teljesen ide, sőt...
de ennek ez a lényege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése