2013. április 25., csütörtök

Ma valamiért hangosabban ketyeg az órám! Nagyon meg vagyok ijedve! Érzem, hogy ha átgondolom rendesen akkor majd megnyugszom, de akkor is fájdalmas látni, hogy mennyi minden nem fog már megtörténni, mennyi embert nem fogok tudni már szeretni... mennyi ember nem fog már engem szeretni.  Uj időknek, uj dalaival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése