én te ő mi ti ők

Néha jobb lenne nem megtenni. Talán jobb lenne továbbra is nem köszönni, egymással szemben ülni és csak némán flörtölni. Ha már ismeri az ember a másikat, köszönni kell, amit követezetességének - önmagának- köszönhetően elvár. Vagy jobb lenne, ha elfelejtenénk egymás nevét, egy "átbulizott" éjszaka után, mindenki eltűnne a másik életéből, és nem kutatná fel külömböző közösségi portálokon. Persze az ember lányát jó érzéssel tölti el az ilyen. De élvezem mikor az ismeretlen azt mondja megbízik bennem, vagy megkérdezi mit hozhat inni, amire reflexből válaszolom, hogy nem kérek semmit, de köszönöm. Nem hagyja ennyiben, felszólít, ha kérek valamit, azonnal szóljak! De nyilván nem kérek semmit, külömben már elsőre is megmondtam volna hogy hozzon egy vodka-ananászt! De vajon a buszont kötött ismertség több boldogságot és kihívást rejt mintha csak a néma flörtnél maradtunk volna?