5perc felhőtlen boldogság.

Hallotam ahogy ömlik az eső. És éreztem az őszt, pedig a verandánál még zöldek a növények, a hortenziát kivéve, az már elrohadt, biztos elfáradt a pompázásban, megértem. Jól esett ott állni vizes hajjal, pizsiben. Fáradt voltam(vagyok), és büszke, mégis romlott. Nem érdekel, elégedett vagyok ezzel. Az én életem. És eltelt úgy 5 perc, hogy nem jutott eszembe, semmi. Se Ő, se Ádám halála, se a pénz és a suli sem. Aztán hamuvá lett a dohány, szippantottam még egyette a kinti levegőből, bejöttem és csináltam egy kakaót. Kakaót, mert a kislányok nem ihatnak kávét este, mág ha nincs is első órájuk holnap. Kislány vagyok, mégis van bennem valami nagy. Megromlottam, de boldog vagyok.