Aztán jöttél te, és attól fogva hozzád akartam tartozni. Pedig tudtam, hogy neked saját hozzátartozóid vannak, hogy az ember nem tartozhat egyszerre annyi mindenkihez, de mégis. Te voltál mindig mellettem az üres szék. Nem tartozol hozzám, nekem tartozol, kiegyenlíthetetlenül. Magaddal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése