Tetszik nekem, de elérhetetlen, és ez elbizonytalanít. Ő pedig laza. Fess. Sármos. Dohányzik. Sokat tudok róla. Az egyes előtti barátnőjét én vigasztaltam, amikor egyes miatt szakított vele. Nem akárki. Zenél. Minden ujjára kaphat egy lányt. Mégis engem akar - legalábbis titokosan. Jó a csókja, lehengerlő, őszinte. Beszél szex közben: most lehet egy nagyot élvezni, azt mondja. Kinyit bennem egy kaput, engedélyt ad. Rajong és titokban tart. És mintha ez az ellentmondás gerjesztené, nő benne is a feszültség, de nem lép, hanem a szex lesz egyre szenvedélyesebb, hiszen minden alkalom lehet akár az utolsó is. Ő búcsúzik, én ellenállok, aztán megadom magam. Ez kell neki, ez a kételkedés, ez a hatalom. Tanulom ezt. Én vagyok a külső nő. Lépes méz. Bámulom. csillog a szeme. Kicsi a keze. Matat rajtam, siklik a keze. Csúszós vagyok. Sajgok belül.
Közeledik az autó felé a sötétben. Alvást színlelek. Besuttog az ablakon. Csak pisilni jött ki, meg egy cigire, azt mondta bent. Visszamegy gyorsan a házba. Szeretnék sírni, de nem megy. Szégyellem magam, dühös is vagyok, röhögnék is az egészen. Nem tudok szólni hozzá. Nem tudok beszélni erről, se másnak, se neki. Engem nyom a titok, csak az enyém, megnémít, mert ha elárulom, tisztességtelen leszek, nem állok ki mellette, nem teszem meg, amit kér. Elemi érdekem lenne pedig, hogy a titok kipattanjon.
Így aztán benne ragadok, a saját mézem csal lépre, a senki földjén, a fehér Skodában, éjszaka.
Folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése